Életem könyve

Sítúra! 

Csak így egyszerűen :) Legyen sítúra a bejegyzés címe. Az volt ez nem is vitás. Aztán mondtam a Marcsinak, hogy én megígértem magamnak, hogy minden utam után vagyis inkább közben, mikor még friss az élmény beszámolót fogok írni, hogy sosefeledjem! Megkértem rá, szálljon be Ő is az írásba. Így tett. Aztán azon kaptam magam, hogy míg én a vacsira szánt zöldségekkel és pasztákkal bütykölök Ő csak szorgalmasan kopogtatj a körmeit a klaviatúrán, nem is írok már hozzá semmit, csak pár képet csatolok és rátok szabadítom a soksok élményünket!
Salute!

Ponte di Legno

A sokk…

Kb. 1 héttel az indulás előtt - délutáni kómámból ébredve - érkezett az e-mail a pesti vagánytól, hogy mi lenne, ha összeszedném a kedvemre való sígúnyámat és barátnőmmel együtt útrakelnénk az olasz alpokba egy 1 hetes sítúrára…

Ez valami vicc? Telefon. Barátnőm ez hihető? “Abszolútli! Ha te jössz, én is megyek!” Agyalás ezerrel, hogyan vegyek ki szabit, esetleg megtámad egy halálos takonykór és mehetek a táppénzes papíromért.

Főnök jófej, legyen betegállomány. Oké.

1 hetünk van felkészülni az indulásra. Messze még a szombat 7 óra, de be kell szerezni egy csomó hasznos holmit. Felvetődött a kérdés, hogy egyáltalán akarunk mi síelni? Őőőőőő… Leb@szás Sbybától, hogy naná! Akkor harcra fel, síléc, bakancs bérlés, további síalkalmatosságok összetarhálása (köszi Zita a cuccot!!! J). Sisak, szemüveg, sízokni, kesztyű Krisztitől. Köszi szépen! J

Vágjuk a centit, csütörtökön még asssem tudom mit hova pakolok. Péntek este bőrönd félig, szombaton 5-kor wakeup, hogy mire Kláriék megérkeznek, készen legyek.

Készen lettem… Negyed 8-kor előállt a hintó, gyerünk kocsiba be, miénk a pálya, az autópálya! Go Budapest, Bécsen keresztül az olasz síparadicsomba!

1^st day

Könnyen ment az indulás. Már csütörtökön este mindenem készen állt. (Nekem nem, szombaton 6.55-kor zártam be a tatyót.) A bőröndöm tele. Sosem volt még ilyen…Nagyon vártam az indulást, de nagyon nem volt ínyemre, hogy itthon hagyjam a kisállatot. Rá egy napig a Zita vigyáz, aztán megy szittre a nagynénikéjéhez. 

Budapesten kv szünet, (fél óra logisztikázás, hogy minden motyó beférjen az autóba, de végre elindult a fantasticfour) majd Bécs fele vettük az irányt, hogy próbáljuk beszerezni a még hiányzó felszerelést, pl sapka :D

Egy shopping centerben tettek ki minket a fiúk, szenvedés volt megvárni, hogy leteljen az a röpke másfél óra, amit más nők biztosan örömmel töltöttek volna el a plázában, mi viszont alig vártuk hogy megérkezzünk végre a hegyekbe! Azokba a hegyekbe amelyekbe egy pár héttel ezelőtt még nem is gondoltuk volna, hogy menni fogunk!

Az út nagyon unalmas volt, de szerencsére hamar leértünk.

Besötétedett már mikorra elértük Adamello-t és csak sejtettük, hogy a sötétségből kivilágló fehér csúcsok ott magasodnak fölöttünk!

Gyors welcomeital és irány az alvás.

Alig vártuk, hogy reggel legyen!

2^nd day

Első utam az ablakhoz vezetett!

Körbe hegyeket láttam a pályaszállás ablakából! A felvonók már működtek és lelkes sportolók száguldottak lefele a pályán! Ez lesz az első nap, hogy kipróbálom én is! (Szkafander, bakancs fel, itt szorít, ott szorít, baromi nehéz. Zsepi, laposüveg zsebben, indulhat a holdraszállás! Vicces dolog közlekedni ebben a szerkóban. Igen és pluszban nehezítette a holdraszállásunkat, hogy bár a szállás az pááálya, azért át kellett kelnünk teljes felszereléssel egy parkolón, míg oda lejutottunk lejtő, természetesen halálos meredekségű! Viszont az tök jó volt a szállodában hogy volt a földszinten egy tárolóhelyiség ahol mindenki lepakolhatta a cuccait nem kellett mindent minden nap odavissza cipelni, sőt a cipőtartó rudak fűtöttek, hogy kiszáradjanak a bakik!)

Először láttam életemben síelő embereket J Aztán felcsatoltam én is. Pozitív élményekkel kezdődött az egész. Először egy fejrepacsi, majd ellökés és belémrúgás, csak hogy tuti legyen, hogy rendben a felszerelésem. J Pár óra gyakorlás után túléltem az első esést is ügyesen majd megérkezett a síoktatónk. Hú azt majdnem elfelejtettem, hogy mikor először csúsztam le a dombról az máris guggolva sikerült, meg is húztam a kezem. 

Úgy beszéltük meg a pingvinsutyiban, hogy kapunk valakit aki beszél angolul és csak kettőnkkel foglalkozik, mert mi teljesen kezdők vagyunk. Ehhez képes kaptuk Márkot, aki aligalig beszélt valamicskét angolul, viszont nagyon türelmesen, mutogatta nekünk a mozdulatokat. Kiderült, hogy Marcsi egy őstehetség (jaja… mert én már láttam síelő embereket!  A lényeg, hogy a mi Márkunk nagyon élvezte, ha a barátnőm a karjaiba száguldott és röpke 1 órás ismeretség után arcbakérdezte Klárit, hogy férjnél vagyunk-e és ki- hány éves? Hmmmm… Kicsifiú. :D) én pedig egy antisporttalentum, de nagyon jókat röhögtünk és két óra edzés után úgy éreztük tényleg tanultunk valamit. Persze edzés előtt még elmentünk a gondolával Tonale-ba ahol a másik sípálya van. A két települést 9 km hosszan köti össze a gondola. Csodaszép a táj fentről! Marcsi ügyesen jött le a kék pályán kb egykétóra gyakorlás után én pedig úgy száguldottam lefelé Maci háta mögött, hogy szinte semmit nem kellett csinálnom csak kapaszkodni, csak hogy kipróbáljam milyen is az amikor….. hát kúvajóvót, csak ezután már mégúgysem tudtam elkpzelni magam, mint síelőt :D persze utána az edzésen hatalmasat fejlődött a tudományom. Este Vacsorázni indultunk a csodaszép kisvárosba. 

Ponte di Legnoban egy folyó robog végig, szinte kettészeli a várost, rajta soksok régi ódon fahíd megy át, még egy használaton kívüli talán egy régi vizimalom kerekét is láttuk. Pici boltokba mentünk be s csak szívtuk be azt a gyönyörű látványt. Rengeteg helyi finomság, főleg sajtok, gombák, borok. Aztán beültünk megvacsorázni egy étterembe. Hagymaleves, zöldségleves, pizza és pasta volt a menü. Vártam az élményt, az ízt ami még az előző olasz túráról él az emlékeimben.  De nem találtam újra rá….  Sebaj, a keresés holnap folytatódik.

3^rd day

Természetesen izomláz…. Mindenhol és nagyon! Reggel kivonultunk a gyakorlópályára és próbáltuk az előző nap tanultakat  feleleveníteni. Szerencsére ment! Másfél óra után nagy lelkesen átindultunk Tonale-ba, ahol Márk várt rank. (jah, a 200 dolláros vigyorával és a csokira sült bájos pofijával :D, természetesen a vérét szívó nem kevésbé kétszázdolláros kollégákat se felejtsük el)

Rengetegen voltak! Ez nem az a meghitt kis órákcska volt mint a mi jól megszokott pingvinpályánkon, hanem tömeg sok oktató, fiatalok felnőttek, fák nélküli legyalult pályák. Kipróbáltuk a tárcsás felvonót is. Jó szr volt….  (Első találkozásom eme szerkezettel egy kurva nagy taknyolás. Hát kösziszépen. Talpramagyar, lécek párhuzamosan, irány felfelé. A dombocska tetején kb. 5 castingolt digo instructor csávó széles vigyorral fogadta Márkot és tudakolta tőle, hogy honnan érkezett eme két tehetséges amazon? “Ungrie” Lökte a választ, szintén fogvillantó mosoly kíséretében.) Az egy órácskánk alatt alig ötöt csúszhattunk próbálgattuk amit magyarázott nekünk a lelkes talján, de a vihogáson kívül sok jóra nem számíthatott tőlünk… A hüttében leültünk kicsit pihenni néztük a hegyeket, napoztattuk az arcunkat Aztán irány lefele a 18as kék pályán. Ott ahol tegnap díszkísérettel érkeztem le :D Most egyedül jöttem le, egy eséssel és rohadtuk elfáradva!  De nem volt megállás…. Vissza kellett menni és újra lejönni :D Félúton volt egy restaurancia (Klári úgy gondolta egyedi technikával veszi be a kanyart az étkezdéhez vezető úton, így a lefele száguldást egy elegáns borulással zárta. Full vihogás de megérkezett. Ő így fékez… nnna. Szerencsére az alapokat tényleg megtanultuk, gyönyörűen tudunk már elesni. J) ahol megebédeltünk trüttyölt tratylit, ami tészta krumpli és kelkáposzta összekutyulva és virslit. Itt már rohadtul fájt a lábunk levettük a bankancsokat, majd alig bírtunk újra visszabújni. Őszintén szólva a hátam közepére sem kívántam már a síelést, de sietni kelett lefele, mert fél5kor elmegy az utolsó gondola. Az úton még megálltunk megnézni a husky-kat, téényleg a sledge dogozást még ki sem próbáltuk!!!! Este senki nem akart nagyon mozogni (vagy nem tudott az izmokat ért fájdalmaktól :D), de azért elmentünk a supermerkato-ba és bevásároltunk mindenféle földi jót és azonnal fel is kajáltuk! Hogy kicsit kikapcsolódjunk a nagy síelésből megnéztük az Argo-t és mindenki mehetett aludni! Elkezdtem olvasni előről a Lutrát asszem a 8. Oldalig jutottam :D

4^th day

Ma a fiúk korán keltek, naagy terveik voltak új pályákat akartak kipróbálni és nekünk is naaagy terveink voltak ma kirándulni készültünk! A reggeli indulás körül adódtak némi problémáink (gyomorilag picit kinyírtuk magunkat), de aztán összeszedtük magunk és nekivágunk a nagy ismeretlennek. Nagyban nehezítette a dolgunkat az az aprócska nem elhanyagolható tény, hogy nincs internetünk. Nem tudom kinézni hova érdemes mit muszáj és mindezt merre. Nem volt mit tenni egy flaska pálinkával elindultunk . Csak az volt biztos hogy ott balra a szállodától van az a nagy hegy azon pedig az a nagyon hívogató templomtorony. Nekivágtunk.  Időjárás: verőfényes napsütéses a kedvünk ugyanilyen jó! Míg felértünk majdnem minden házra rácsodálkoztunk. Takarosak, szépek, sokat kívülről is mintásra festenek, mint régen nagyanyáink konyhájában láttuk. Azzal a mintázó hengerrel…  Mindenhol glédába állítva a tüzelő. Szűk kis utcácskák macskakő és persze emelkedő. Non stop :D Égett a zsír! A mászástól is és hát fent is bekapcsolták a grillt… 

Végre megvan a templom! Csodálatos panoráma a hegyekre, vakító napsütés, takaros kis pad, papaféle pálinka (köszönjük szépen Drága Papa! Millió puszi!) pihi, bohóckodás a libikókán, idiótaugrálós fotók elkészítése, és a déli harangszó. Irány tovább a hegynek felfelé. Kisvárosi szerpentinek… gyalog. Még mindig ég a zsír… főleg a fenekemben érzem. (Jóhír, ezek szerint a hátsómban is vannak izmok!!! Vivát!) Na induljunk el visszafelé a hegyen keresztül, aztán majd valahol lejövünk a faluba. Aham…. Elcsíptünk egy príma túraútvonalat, (a príma útvonalhoz annyit tennék hozzá, hogy nem tudtuk milyen hosszú, és hogy pontosan hol is az a hely ahol véget ér, de mi gondoltuk majd levágjuk a kanyart és valahol csak lejövünk a faluba :D )mely kanyargott a hegyen felfelé, de nem arra amerre mi szerettük volna. Másfél óra után dobtam egy hátast, szerencsére a táska tompít. Klári nem mer röhögni, még nem tudja élek-e. Túlélem, (meg a hátizsákban az ipad is :D ) ismét talpramagyar, baszki… koszos lett a fehér kabátom. Pffffff… Elutazom síelni Olaszországba és a végén egy gyalogtúrán szenvedek balesetet. Még jó, hogy 220 millára van biztosítva a sejhajom. J Köszi Idegen! J

Még mindig nem látszik az út vége, de a falu egyre távolodik. Pici aggódás, de vissza nem fordulunk az tuti. Mostmár biztos, hogy közel van valami civilizáció. Kb. 10 perc után Klári közölte, hogy nincs mese, most itt lemegyünk. Holitt? Itt, és mutat lefelé. (ahol kutyanyom van arra mi is elboldogulunk!)Elhagytuk a járt utat (és ezt még remélem jópárszor meg fogjuk tenni ), go toronyiránt a mélybe. Na ez volt az igazi szörvájvör túra. J Az bizony, a lejtő mellett az állatkák ürülékével is küzdeni kellett. Semmi kedvünk nem volt szarbatenyerelni, vagy szarbahuppanni :D

Leértünk…

Vissza a szállásra. Tuti, hogy a srácok rögtön észreveszik, hogy ma nem síeltünk… A lécek, bakancsok érintetlenek és szárazok. Lesz ám hiszti, hogy lazsálunk. J Papírforma. Alighogy  beléptek az ajtón, kaptuk is az ívet, hogy nem síeltünk. De a digitális bizonyítékok meggyőzték őket, hogy nem tétlenkedtünk egész nap.

Indulás a supermerkatoba ételt és természetesen egy jó palack chiantit beszerezni. A srácok ránkbízták a shoppingot. (bátrak… J) Egész nap csúsztak ezerféle pályán, piros-fekete, elfáradtak.

Sapkasál, mehetünk vásárolni. Egy tündéri kis üzlet, tele minden földi finomsággal. Klári sokkot kapott. Olajok, sonkák, lekvárok, csokoládék, fűszerek és kedves kiszolgálás. Kánaán. J Megszabadultunk pár eurótól és irány tovább a sajtboltba. Hatalmas gurigák! (Szerintem piackutatásnak is beillett, ha már a nethiány miatt tétlenkednünk kell.)Ebből is egy kicsit és abból is egy kicsit. Alig értünk ki az utcára, Klári már bontotta is ki a csomagolást. (nem tiltakoztál azért :D ) Hmmmmm…. Ízorgia. Namostmáraztán tényleg húzzunk a merkadoba! Aham. Desszert. Fagyizda. Télvíz idején a sok túrista nyomta befelé a finom olasz fagylalokat. Mi is beszereztünk egy doboz igazi tiramisut. Három szatyival indultuk tovább a célállomásra. 

Klári felajánlotta, hogy vacsira készít nekünk egy igazi pastat. (nem hogy igazi, de legalább vegyünk olyan tésztát aminek jó az íze, mert amit az étteremben adtak az vmi gagyi volt és rossz ízű! )Tehát az alapanyagok vásárlása megkezdődött. 15 perc után én feladtam, mert még mindig csak a tésztáknál tartottunk. (Ne hargudj! De legalább meglett a tratyli alapanyag :D ) Barátnőm iszonyatosan élvezte, ez az ő világa. Minden megvan. Go vissza a szállásra. Elfáradtam. J (Te az élelmiszerboltban én meg a sípályán, jól kiegészítjük egymást )De a pasta isteni lett! Paradicsomos, gombás, fokhagymás, articsókás finomság. Betoltuk. A tiramisut is. Imádtam.

5^th day

Reggel fél 8, André már ébren, kávé lefőzve. Dejó! Kezdődhet a szokásos szeánsz, Kláriék még alszanak. Mindenki kipurcant tegnap (is). Nem szokta a cigány a szántást...

Reggelire rántotta ala Sby mindenki kómás, tervezgetjük a napot, hogy s mint legyen. Ma már ki kell mennünk síelni és ma lesz az éjszakai síelés is . Csak túléljük... Esetleg amíg a srácok zúznak lefelé, mi szépen leülünk a hüttében és szemmel tartjuk túristatársainkat.

 A nap eddig eredményes volt. Délelőtt 11től 1 óráig gyakoroltunk a pingvinen. És persze vihogtunk.  Meg bámultuk az oktatókat. (Eddig még nem látott új instruktor a piacon, Klári: Whatabeauty! De szépen dől!) Aztán átmentünk Tonaleba, hogy gyakoroljunk a 18as pályán is. 

A képlet igen egyszerű: előre ráparáztam aztán nem estem el, lejöttem egyben a lábam remegett és görcsbe állt a testem, de még minimum egyszer meg akartam csinálni.  És megtörtént, de a sokktól meg hát valószínűleg a sok felesleges ’feszülettől’ ki is nyírtam a testem így hát a napi síelés számomra befejeződött! A csúcson kell abbahagyni. Szeretem érezni, hogy végre én irányítok, néha veszítem csak el a kontrollt a testrészeim felett és akkor rohadtul büszke vagyok magamra mikor összeszedem magam

J a fülem fáj. A jobb fülem vhogy nyomhatja a sisak és elzsibbad teljesen mire leveszem. Marcsit  végre elvitték a fiúk a pirosra. Már rég ott zúzdázna egész nap, ha nem fognám őt vissza a balfaszkodásommal! Asszem holnaptól egyénileg balfaszkodom és eeel fogom küldeni a fiúkkal rendesen síelni. Most viszont elmegyek a húsmerkátóba s megpróbálom elmagyarázni a hentesnek, hogy darálthús adjon nekem kb fél kilónyit majd veszek pasta-t is vagy gnoccit és vacsorakészítésre fel!

u.i kicserélték a törölközőket végre :D

Aham, piros pálya mi? Lóf@szt! Totál para! Icipicit óriási a különbség a mi kedvelt 18-as pályánk és a hazafelé vezető piros között. Köszi srácok. Teljesen kinyírtatok. Indulás lefelé... Az első szakasz még megvan, de aztán óriási borulás. Okéoké, megvagyok, go tovább. Iszonyatos lejtő. Anyááááááád! Ez nem fog menni. Még kb. 3 durva elszállás... (Szerencsére Sby jóvoltából az egyik megörökítve az utókornak. Köszi papa! Bár nem volt őszinte a mosolyom.)

Egyben vagyok, de fájok. Egyre reménytelenebb a helyzet. Kizárt, hogy én itt lécen lejövök... De útban az én keleteurópai hősöm, André. Látja, hogy esélyem nincs egyedül továbbjönni. Nem éreztem a lábam, semmi erő nem volt benne. Mondta, hogy mit-hogy csináljak, de egyszerűen nem engedelmeskedett a testem. Elfáradtam. Még a hóeke sem ment. Lehozott. Hátulról kapaszkodtam a derekába és szépen lassan ereszkedtünk a mélység felé. Durva látvány. Folyamatosan nehezítettem a dolgát, nem láttam a lécet, alig bírtam tartani magam. De ő türelmesen és biztatva siklott velem lefelé. megmetette az életem. J Fogggalmam sincs hogyan jöttem volna le nélküle. Egyfolytában azon járt az agyam, hogy mostmár mit nekem bungeejumping. Ezerszer leugranék egy hídról, mint itt egyedül lejönni. Jóhír, nincs már tériszonyom!!!!! A mélység már nem érdekelt, inkább a para az eséstől. Már tényleg fájt mindenem. De túléltem. Leértünk a hüttéig, onnan már felvonóval le a szállásig.

Halleluja, végre biztos talaj, resort. Barátnőm kérdezte, hogy nnnnnaaaa? Elmeséltem dióhéjban és közöltem, hogy tuttti 4 bordatörés és legalább 97 zúzódás.  Gyorsan a kezembe nyomott egy longdrinket, meg mégegyet és így tovább. Hmmmm.... nagy baj nem lehet, mert még elsétáltunk a merkadoba és a seggére vertünk 50 eurónak. J

Este éjszakai síelés. Mármint a srácoknak. J Megegyeztünk Klárival, hogy mi inkább maradunk a hüttében, eliszogatunk egy-két bögre hotwinet és szemmel tartjuk turistatársainkat valamint a betérő castingolt instruktorokat.

De most vacsi. Klári megint alkot. Gnocci lesz a menü. Tehát ma sem maradunk éhen. J

Vacsi perfecto! Punnyadás, fél 9-kor pedig indulás felfelé. Na persze a síelést meghagytuk a srácoknak, Klárival felvontuk magunkat a hüttéig és ittunk 1-1 forraltbort 5 euróért. Gracie. 

A panoráma még így éjszaka is gyönyörű, ezért úgy döntöttünk megyünk még egy kört a beülős lifttel. Hát pazar. De mindenki hulla. Még egy utolsó hotwine a földszinten (Bacchusnak nevében! Forca Italia!), immár free. Mire mi tettünk egy kört a vidámparkban, André barátunk már legalább 2 perce lent ücsörgött a hegy aljában Sbybával. A pesti vagány őrült picit. Süvít mint egy szélvész... Feszegeti a határokat, de profi a srác. 28 év tapasztalat áll mögötte. Jah, így könnyű. J 32 évesen először felcsatolni a lécet, na az a kihívás! Minden nap újabb élmények. Antifitnessklubbos barátnőm is nagyon jól nyomja már. Simán lejön a kék pályán!

A holnapi napot ismét a pingvinen kedjük, biztos ami tuti. Barátnőmmel úgy döntöttünk, már reggeli előtt beöltözünk és gyakorolunk picit a kékre. Ez a mai nap kinyírt. De megérdemeltem. A vakmerőségemnek ez az ára. Lúzer... Piros pálya mi? 22:27 az óra. Gyors zuhany és irány az ágy. Sweet dreams!

Forralt bor a hüttében a sötétben csillagosötös! Rohadt hideg volt! Fényképezni sem volt kedvem levenni a kesztyűt!

6th day

A tegnapi terveink az időben ébredésről és a reggeli előtti csúszásról simán kútbaestek. Totál kóma, fáj mindenhol. Fél 11-kor sikerült összeszedni magunkat és nekiindulni a gondolának. Pálinka megvan, bérletek, dokumentációs alkalmatosság zsebben. Mehetünk.

A verőfényes napsütésnek vége... Lehűlt a levegő és fagyos, csípős szél karcolta az arcunkat. El voltunk kényeztetve az elmúlt napokban.

De nem, ez az idő nem nekünk való. Legalábbis nem síelésre. Úgy döntöttünk barátnőmmel, inkább kocsiba pattanunk és elautózunk egy picit déli irányba. (Na nem mintha azt gondoltuk volna, hogy délen kellemesebb a klíma...) Édoloig jutottunk, ahol gopro felcsatol és irány a valamerre. Szűk, sikátoros kis utcák, via Canale. Éshátna... Észrevételeztük, hogy  semmi logika nincs a házak, az utcák elrendezésben. Megszokva a mi kis szocreál városunkat, ahol minden élére van állítva és az egyetlen rendhagyó utca a Görbe nevet viseli. Mert nem egyenes, hanem görbe. Ennyire prózai. Tehát igen furcsa látni a keresztbe-kasul épült, pici, tűzfalra néző ablakos,  egymáshoz simuló ódon lakóépületeket. Vicces, de ámulatba ejtő. J Lásd. fotók és video. Szerintem senki nem vette le rólunk hogy túristák vagyunk :D Pfff... Rajtam felcsatolva a kamera, barátnőm kezében pedig folyamatosan kattog a fotoapparát. 

A felfedező körút után úgy döntöttünk, felnézünk a gleccserre. Na nem csak úgy a kocsiból, hanem felliftezünk a hegyre. Félúton már iszonyatos köd ereszkedett a tájra. Esélytelen, hogy bármilyen panorámában gyönyörködjünk ott fent. De ha már 4 kerék van alattunk, nézzük meg Tonalet. Igazi síparadicsom, egymást érik a különböző nehézségű pályák, felvonók. Tele külföldi fiatalokkal, partihelyszínekkel és természetesen láttuk a helyi közeget is (Carabineri). Semmi extra, indulás vissza. Aham, nem indul a Honda. Mivan?! Gyújtás, pörögpörög, de nem kapja el. Ilyenkor mi a teendő? Dízel, tehát esélytelen berántani. Hmmm... Telefonos segítség, milliós kérdés. Tárcsázom a fő autószerelőmájsztert! Tesóm! Agyal, ötletel. A műszerfalon felvillant az akksi hibajelző lámpa. Szedjük le a sarut és pár perc múlva vissza. Mégsem... Akksi hiba nem lehet, ha pörgeti. Próbáljuk meg, hogy benzinsapka leteker és ha szisszen, akkor az a baj, mert valahol eldugult vagy besűrűsödött az üzemanyag. Klári felpattintja a tankot, tekerem... szisszen... mint a kólásüveg mikor kibontod. Na barátnőm, most indítsd!!! Próbál.... ELINDULT!!! Basszus! Köszi Peti!!!! Zseni vagy!!!! Nem tudom mit csináltunk volna, ha ő nem segít. Jah de.

J Segítséget kértünk volna a helyi instruktoroktól :D Szóval tesóm a nap hőse, jutalma sok-sok sajt lesz. J

Tehát sikerült a projekt, kocsibabe, indulás vissza Ponte di Legnoba, mert iszonyatos havazás kezdődött és az autó is fagyott már. Szerpentin, hajtűkanyarok, szembeforgalomban pótkocsis kamion és egyéb azonosíhatatlan hosszú jármű. WTF? Nincs gáz, simán megérkezünk. Még időben, mert a havazás ideért. Gyors pálinkás longdrink a nagy izgalomra. Veddbemamajólesz!

Amíg mi kalandoztunk, a srácok egész nap csúsztak ebben a fagyos időben. Minden elismerésem. Megszállottak. De így a jó. Elvégre síelni jöttünk vagymi. Nagyon élvezik. J

Vacsi madársaláta paradicsommal, hajszálvékony pácolt sonkával, mozzarellával, balzsamecetes olivaolajjal és sült füstlivel. Pazar. J Lásd.fotó!

Punnyadás. Szerezzünk internetet! Aham. Fél 8-kor már nincs ügyfélfogadás :-/ Nagyszerű. Akkor Bacchus nevében... Elmélkedés az élet nagy dolgairól. Kapcsolatok, házasság, ismerkedések, csalódások.

Ám egyszer aztán... Elindult a lavina. Jól sikerült. Okfejtés arról hogy mekkora üzlet a bálnahányást értékesíteni. (legalábbis valami ilyesmit vettem ki a társalgásból, mer nem nagyon voltam képben az utinapló miatt) Hogymi? Bálnahányás? Sby elemében van: Milyen gyakran hány egy bálna? Amikor rosszul van? Vagy szabályos időközönként? Honnan tudják mikor kell begyűjteni? Vagy hogyan? Stb...stb... Nagyszerű téma, de még nincs vége. Cicu tényleg felpörgött. :D :D A bálnaháyás észosztás után bemutatta a perfecto lesiklási technikát. Alsónaci, sízokni, térdhajlít, előredől, könyök a test mellé szorítva és csúúúúszáááás! Mindezt életszerű hanghatásokkal kísérve: ssssssss-sssssss-sssssss :D :D Borulva vihogtunk. :D De még egy óra múlva is! :D

21:30... Lassan mindenki lenyugszik, mi is befejezzük a folyamatos röhögést, sssssss-sssssss-ssssss :D Jöhet a megváltó zuhany és az édes álom. 6. nap: pipa! (a koripálya itt van szemben és még egyszer sem voltunk kint... pedig ma éjszakai buli van, ha jól látom...)

7th day (and one week) (hehe ezt sztem csaka régi csarnok patkányos isomerik :) youtubeon rákeresni! BBE)

Fél 8-kor ébredés. Baromi fáradt vagyok, egész éjszaka kajakoztam. Pfff... Kellett nekünk este Howitsmade-et nézni! Hogyan készül a kétpárevezős hajó... :D Reggeli elmarad, sígúnyába bújás és irány a pingvin. Utolsó nap a csúszásra. Egész éjszaka esett a hó, így a kedvenc kis gyakorlópályánk szűzfehér. Szerencsére kevés a sulis, most fel lehet(ne) eleveníteni az eddig tanultakat. Egyébként fejben marhajók vagyunk, csak a kivitelezéssel vannak problémáink. :D Dehát gyakorlat teszi a mestert, irány a fel! Háááááátnaaa... Nem az igazi. Megfog a hó. Ez a pálya nincs letakarítva. De biztos mi vagyunk a bénák. Az autista és a szőke (by André) (kizárásos alapon én vagyok az autista bakker, de holnap mgyek fodrászhoz, még bármi lehet...). Rövid tanakodás, húzzunk át Tonaleba a 18asra. Gondolába be, végre ismét szikrázó napsütés. Az éjszakai hószakadás fehér takaróba burkolta a tájat, csodaszép látvány. Félúton Klárinak az az ötlete támadt, hogy mostmáraztán húzzunk fel a gleccserre, mert most vagy soha! Remek! A 18-asról pont le tudunk kanyarodni, ott lecsatolunk, fel a kapszulával és vissza! Így is tettünk. Meg kell jegyeznem, hogy a lábam már a gondolában remegett, hogy most aztán mi a szar lesz, hogy nem tudtam egyszer sem gyakorolni a lesiklást, hogy fogok lejutni a páyára??? A botokat otthon hagytuk mert rájöttünk hogy csak közveszélyesebbek vagyunk két szúrós bottal a kezünkben mint nélkülük :D) Állva utazás, középen egy fémrúd a kapaszkodó. Hmmm... Valamire emlékeztet! :D Azonnal ki is próbáltuk, megy-e a pörgés. Naná! Mit nekünk rúdtánc tanfolyam! :D és a bakancs is húzott, jobban ment a pörgés :D Felértünk 2858 méter magasra! Ámulatbaejtő a látvány! A felhők felett ragyog a nap... Hófehér hegycsúcsok, csipkés sziklák amerre a szem ellát! Irány a hüttébe egy forraltborért és szívjuk magunkba a csodát. Hihetetlen, hogy itt vagyunk! A világ tetején! Alattunk a 34-es feketepálya zuhan a mélybe. Vannak merész vállalkozók, de mintha ők is óvatosabban ereszkednének. A hóesés picit összekócolta a pályákat. Hideg van. Srácok szerint mínusz 12.

Leérve összeszedtük bérelt léceinket – fintorral konstatálva, hogy senki nem nyúlta le őket, amíg fent voltunk :D – és folytattuk utunkat a kedves 18-ason. Annyira jól ment, hogy muszáj volt még egyszer lejönni! A második etap után már ott vártak minket a srácok a pálya alján. Kéne ebédelni. Oké, legyen pizza a szállás feletti hüttében. Lifttel le, beülőssel fel, kaja, kávé és irány vissza! (kelet-európai hősömnek nem volt semmi kifogása a pizza ellen!!! Forca! J) Ez az utolsó napunk. Barátnőm már nagyon belejött a siklásba, úgyhogy a mai napot 4 körrel zártuk. Congratulation! J Jók vagyunk! Bár a pálya most nem az igazi. Sokszor meginog a léc a lábunk alatt. De ez azért van, mert nem vagyunk még lécbiztosak (by Sby). Ez mondjuk nem meglepő 5 nap síelés után. :D Majd jövőre!

Visszaérve a szállásra, újabb határozat, lépjünk sajtshoppingolni, hogy a helyi nevezetességekből tudjunk hazavinni. A skiroomban összefutottunk a srácokkal, akik leadták a rendelést az esti vacsihoz. Jamerthogy 6-7 óra körül André barátunk cimborái érkeznek Svájcból. Tehát frutto, bor, sonka legyen. Oké. Röpke egy órás túra után értünk vissza, a fáradtságot barátnőmön lehetett lemérni. Már nem volt kedve a merkadoba nézelődni, a tészták közelébe sem ment. Viszont az italkóstolást nem hagytuk ki! Hmmm... Grappa, likőrök stb. Hát, a legdurvább is 40%-os. Gondoltuk jó lesz hazáig, így nem fagyunk halálra, de annyira nem nagy eresztés egyik sem. Szerintem...

Utolsó shoppingtúra a merkadoba és a sajtboltba. Ismét három szatyival érkeztünk meg a resortba. 4 üveg bor, majdnem másfél kiló sajt, saláták, pomodoro az esti vacsihoz. Vegyük be mama, mert ma elfelejtettünk italt vinni a hegyre, lemaradásban vagyunk.

Este fél 10 körül megérkezett Kati és Robi egy közeli svájci kantonból. Szimpatikusak nagyon, pálinka tölt, eks! Élménybeszámoló innen is, onnan is. Az italok fogynak, a hangulat remek. Először találkoztunk, de annyira kötetlen és laza a beszélgetés, hogy úgy érezzük, mintha már ezer éve ismernénk őket. Nyáron esküvő! Na, akkor még egy pálinka!

Az egész napos jövés-menés, síelés kivette minden erőnket, ráadásul a kora este megbontott borok is lejtőre borították az aktivitásunkat. Klári 11 óra körül búcsút vett a társaságtól (Legalább legyen egy józan (?!) és kipihent pilóta holnap!képtelen voltam éber hasznos tagja maradni a társaságnak), ha jól emlékszem én – mint Hamupipőke – éjfél körül távoztam angolosan és zuhantam az ágyba (ruhástól…pfff).

The last day…

Reggel negyed 9-kor szédülve ébredés. Vendégeink is próbálnak magukhoz térni, Kati szerint 3 órakor még javában folyt a tivornya és a pálinka. Robi meghalta magát, icipicit darabos a mozgása, lehet, hogy ma nem lesz sífutás? :D

Elvileg 10-ig el kéne hagyni a szállást, de minden romokban. Mi is. Két kávé után próbálkozom megfejteni, hogy mit hova kellene pakolni. Valószínűleg nem leszünk túl népszerűek a takarítóbrigádnál… Fél 11-kor sikerül mindent bőröndbe zárni és szatyikba csomagolni. Utolsó pillantás a szoba ablakából a gyönyörű havas hegycsúcsokra. Ismét szikrázó napsütés, de nekünk indulnunk kell.

Srácok bepakoltak (betuszkoltak) minden motyót a gépjárműbe, lécek a tetőn.

Ölelés, „vigyázzatokmagatokra, jóutat”, búcsúzás újdonsült kedves ismerőseinktől. Kati és Robi még maradnak picit, körülnéznek a városban. Biztosítottak róla, hogy szeretettel látnak minket Svájcban (ha arra járunk… pffff… :D), de pálinka és kolbász a beugró. :D (Egyébként Svájcba élelmiszert és alkoholt nem lehet bevinni.) De Magyarország a mi hazánk, naná, hogy nem okozna problémát a csempészet!

Pontban ¾ 11-kor mindenki az autóban, útvonaltervezés, hazafelé Szlovénia felé vesszük az irányt. Brescia – Verona – Vicenza – Padova – Venezia – Trieste – Ljubljana – Maribor és Homesweethome. Negyed 8-kor érkeztünk Budapestre a Fecske utcába. Gyors pisiszünet, átpakolás a Foresterbe, húzzunk haza, mert Sbybának programja van. Búcsút veszünk az őrült pesti vagánytól, go home! (Hálás vagyok neki, hogy ott lehettem. Grazie!)

Csend van az autóban. Agyalás, események pörgetése. Vissza a szürke hétköznapokba. Célok, tervek vannak bőven a jövőt illetően.

Fél 9-kor már élménybeszámolót tartok anyukáméknak.  Gyors zuhany, 10-kor irány az újvárosi éjszaka.

Szóval vége… letelt az egy hét. Csodálatos utazás, de jó itthon lenni. Lesz miről beszélni, lesz mire visszaemlékezni még évek múltán is!

Rengeteg új élmény, rengeteg vihogás…

Ez az út nem jöhetett volna létre, ha nincs André, SBY és CLR!

Szeretném megköszönni a kelet-európai őrült pesti vagánynak a lehetőséget, a szponzorálást, a morgást, a jókedvet és mindent ami az élményeket gazdagította! J

Barátnőm! Köszönöm neked is a túrákat, a bénázást, a végeláthatatlan vihogást, a tervezgetést, az okításokat, a remek hangulatot! Ha te nem vagy, nincs utazás! Sosem fogom elfelejteni!!! J

SBY! Sssssssssss-sssssssssss-sssssssssssssss :DDD (tudod, alsógatya, sízokni, térdhajlít, előredől)

Címkefelhő

„jócsávóaMárko”, pingvinsuli, veddbemamjólesz, gleccseren forraltborozás, pasta a’la Klári, őrült száguldás – csak a szeme mozog baszod!!!, tábortűz a hütténél, felvonóbeülőstárcsáskapszuláskabinosgondola, balesetek, borulások, zúzódások,  életmentés, fáj mindenhol, izomláz, nemindul a Honda, zseniatesóm, kézműves finomságok, shoppingtúra, sajt-sajttal, sonkaparadicsomruccola, chianti, rum, pálinka, libikóka, szörvájvörtúra, ütlekborulsz, ciaograzieprego, 18as, kékpirosfekete, Adamello, Pontedilegno, Tonale, hegyek, csúcsok, mélység, szikrázó napsütés, pazarpanoráma, ssssssssss-sssssssssss-sssssssssss

Next time?

nos hát ennyi volt :)

aki végig olvasta annak köszönjük szépen, hogy érdekli mi is történt velünk röpke egy hét alatt!

A fiúkról is tennék fel képeket, de ők az idejük nagy részét a hegyekben jetiskedték nem értek rá pózolni nekünk :) Videókkal viszont még jelentkezni fogok amint kapok egykettőt!