Nuca nyomán

Ide muszáj volt elmennünk. Annyiszor képzeltük oda magunk míg szemeinkkel órákig tapadtunk a könyv soraira, annyiszor éreztük a hideget, ahogy a hó ropog a talpunk alatt, a füst szagát, a jéghideg patakot, a tavaszi szellőt, szemünk előtt láttuk a kolompoló nyájat az őzikéket, a HEGYEINKET.

Indulás 2011. október 28 péntek

Az út sima volt, izgalom és eseménymentes. Na jó... Telefonon azért érkeztek a hírek, miszerint a kikkutya megette a borotvát és szétszedte a lakást, de ettől eltekintve semmi különlegesség nem történt. Az utak állapota jó volt, a román oldalon is. A vezetési stílusukról nincs mit modanom... Vezetési kultúra zéró, félelemérzet zéró, gondolkodás zéró....

Még világosban meg szerettünk volna érkezni, ez sajnos nem jött össze.

Szászrégenben találkoztunk szállásadónkkal, www.kalaber.ro


Eddig jutottam a bejegyzésben valamikor tavaly... Nagyon sajnálom, mert már sok hónap elteltével nem tudom visszaadni ugyanazokat az érzéseket amik akkor bennem voltak...
Sosetöbbé ilyet nem csinálok ígérem nincs több félbehagyott bejegyzés!

Csak magam miatt...