Busójárás az első, de nem az utolsó

Hétvégi program: utazzunk el délre, kettesben!

A kuttynak intéztem szittert, a hó sem szakadt, akár még zökkenőmentes is lehetett volna az utazás. Finom szenyók a táskában, jó zene és jó a társaság:) (néha néha a narancslével azért adódtak problémák és hosszasan keresgélni kellett :) ) Egészen Dunafölvárig tartott az idill... ahol, lezárták a 6ost Paksig!

Mit tesz ilyenkor a mindenre elszánt túrista? Megkerüli a szakaszt, tesz a hóátfúvásokra és csakazért is eljut Pécsig!

Szállást a Kálvária hotelben foglaltam, közel a belvároshoz. Miután elfoglaltuk a szobánk nyakunkba vettük a várost!

Egész Pécs fel van túrva építkezés építkezés hátán, nemtom hogy lesz ebből rendezett európai kultúrális főváros, de kíváncsian várjuk. Csodák vannak.

Az ebédünket az elefántos ház éttermében költöttük el, Dóri javaslatára, ahol nagggyon fullos kaját adnak, a lepényük pedig isteni

Én hittem neki :) kipróbáltam a lepényt és télleg finom volt! A forraltbor pedig nem finom hanem naggyonjó! Nem mindenkinek volt ilyen sikeres az ételválasztása:) A csülök sajnos fagyos volt belül, kívül pedig szőrös, de szó nélkül lepényre cserélte a vicces figura felszolgáló, akin hülyére röhögtük magunk! leginkább a külföldiekkel való "kommunikációja" miatt:)

Ebéd után folytattuk a sétát, bejártuk az egész belvárost, majd némi shopping után felkerestük a helyi plázát és megnéztük az Avatart.

Másodszorra is ugyanolyan élmény volt látni, mint először, bár az imax azért magasan veri a pécsi 3d színvonalát.

Film után "felszedtük" Dóriékat, akik elvittek minket a kedvec helyükre a caffé zaccba.

Pár forraltbor mellett beszélgettünk pár órát,

Iszonyat hideg volt az éjszaka, míg visszaértünk a szállásra nagyon fáztunk, pedig kb 5 perc séta hegynek felfele, tehát igazán nem volt messze. A szobában feltekertem a radiátorokat 5ösre mielőtt elindultunk így jóóó meleg fogadott minket:)

Egy pillanat alatt reggel lett. Emlékszem minden pillanatára, ahogy próbálok felébredni, de nem tudom kinyitni a szemem.... az előző hét fárasztó volt nagyon, de nem tölthettem alvással a várva várt pécsi hétvégét:) Összeszedelőzködtünk és a 10ig tartó reggelire megérkeztünk 9:50kor. száraz zsemle és lefosztott büféasztal várt minket az ízléstelenül berendezett étteremben. jóóó lett volna az elgondolás, ha nem akarnak mindent bezsúfolni és nem olvasztanak össze kb ötféle stílust. Csíkos tapéta gagyi aszalok és székek, valamint üvegfestés:) olyan kép, amit sosem felejtesz, bár csak egyszer láttad

cudááász :)

11re volt ebédmeghívásunk Mohácsra. Hát persze hogy nem értünk oda:) szétszakadt a csizmám, venni kellett egy újat, pontosabban venni kellett volna, de az egész Pécsen nem volt egy 36os lapos talpú csizma, amiben végigvonulom a busók járását.... naagy törés volt ez az én életemben, szerencsére mostanra kihevertem:)

Fél 1re érkeztünk meg. A kertben a vigyázz a kutya harap figyelmeztető táblácska mögött egy ééédes két éves nápolyi masztiff nyálazott összevissza:)

Mackó:)

aztán beljebb kerültünk és egyből a pálinkás üveggel kerültünk szembe:) najó egy kicsit... vezetek.

Finom volt! aztán az ebéd is! cserépben készült a jellegzetes szláv étel, a nevét nem tudom sajna, de vmi olyasmi mint a babsólett, de van benne répa is, valamint mint a babgulyás, de annál sűrűbb. jól bekajáltunk:) aztán jöhetett a forraltbor és a fánkok!

A házigazda és a fia öltöztek be busónak, majd jöttek értük a barátok természetesen mindenki beöltözve és elindult a menet.

Rengetegen voltak! Állítólag most, hogy az UNESCO beválasztotta a busójárást a világ szellemi kulturális örökségei közé még nagyobb figyelmet kap.

A Dóriék is át szerettek volna jönni, de sajnos a Pécsről induló buszok mind annyira tömve voltak, hogy nem fértek fel rá, így hát szorgosan dokumentáltam minden mozzanatot, hogy meséljenek a képek:)

a busók egy téren gyülekeztek. Ott volt a város apraja nagyja. Mindenki próbált valami különlegességgel készülni, hogy kitűnjön a busótömegből.

Beöltöztek kicsik, nagyok, öregek és fiatalok.

Gondolom nem mondok újdonságot azzal, hogy a legtöbben tök részegek voltak :)

Az egész város ünnepelt. Hétfőn az iskolákban tanítási szünet és állítólag a munkahelyeken is elnézőbbek a főnökök:). Csütörtöktől keddig tart a móka. Kedd a mohácsiak ünnepnapja. Akkor elindul a falu apraja nagyja, a szomszédok egymás forraltborát lektorálják és együtt ünnepelnek a főtéren.

A menet egészen a dunapartig tartott. Útközben a Széchenyi téren megálltunk, mert megválasztották a legidősebb busót, talán a legfiatalabbat is és a különböző csoportok táncbemutatóját nézhettük volna meg a szinpadon, ha láttunk volna, mert a tömegtől esély sem volt rá...

Viszont forraltbor szerencsére akadt útközben is és nagyon hideg volt így kötelező jelleggel ittuk is:)

Az út szélén végig kirakodóvásár. Kézművesek kínálták portékáikat horror összegekért. Egy busó állarc 5-25 e ft volt.

A busók ijesztgették a nézelődőket, kaptam én is a vendégszeretetükből tisztes adaggal...
Először egy leszórt liszttel, majd egy másik végigsimítgatta az arcom a kormos kezével.

Csoportokba verődtek a busók, minden csapat készült vmi érdekességgel. A gyülekező helynél voltak az ágyúsok! Ők rongyokat tömködtek egy ágyuba és kilőtték. Hatalmasat szólt és nagyon büdös volt. Közben szorgosan töltögették a poharukat:) Voltak akik a trabantot alakították át busó járművé. Hatalmas kereplőket pörgettek a fejük felett
a főtéren lévő tűzgyújtást már nem vártuk meg mert addigra nagyon fáztam, visszaindultunk az autóhoz.

Persze vacsora nélkül nem indulhattunk... Lecsúszott még egy két üveg bor is beszélgetés búcsúzkodás 11-re értünk haza. Az utakon meg sem látszott, hogy egy napja még járhatatlanok voltak...

És megint itt a hétfő reggel....