2010

Elkezdődött....

Eddig sosem látott módon az éjfél egy templomban ért.
Címszavakban így jellemezném az élményt: újszerű, hideg, meghitt, összetartás, reményteli.

Erdélyország:
December 28án indultunk. A terv a 8 óra volt, de a tervek is csak arra valók, hogy el lehessen térni tőlük. Még indulás előtt kutyaútlevelet csináltattunk a Zorának, hogy ne legyen vele probléma a határnál. Egy pillanat volt a chipp belövés, majd papírmunka és már indulhattunk is. ...volna, ha nem kellett volna még másokra várni. Aztán Adonynál derült ki, hogy otthon maradt egy útlevél, aztán vagy 5X kellett megállni eü szükségletek és egyebek ürügyén, tehát jókis csúszásban voltunk. Persze megérkeztünk a határhoz, senki rá sem nézett a Zora útlevelére. Pedig sok pénzbe került.... egy pillantást megért volna:)

Románia: Gettó, kátyúk, kosz, izléstelenség.
Sajnos ránk sötétedett egészen hamar. Az uticél Gyergyócsomafalva kb 650 km Dunaújvárostól.
Nagyon lassan tudtunk haladni. Konvojban mentünk. A busz ment legelől, mi követtük max 100.
A kutyus kezdett kikészülni. Félt, nem értette, mi történik miért megyünk ilyen sokáig és mi ez a sok rázkódás. a szerpentineken már nem akart hátul maradni, előre mászott én pedig megijedtem annyira zihált, féltem nehogy sokkot kapjon. Jelentem végül életben maradt! Meg mi is. Bár E beígérte neki, hogy ha miatta eltévedünk, mert leszakadtunk a többiektől megnyúzza, a bőrét pedig kiszögeli a falra:) Kedves gazdi:)
Az út vége volt az egész napban a pont az i-re: A többiek elvesztése után a szerpentineken felfele autózva az őzek lesben álltak az út szélén, nem tudhattuk, mikor gondolják úgy, hogy megindulnak felénk. A kutya után már csak egy őz hiányzott. Aztán megérkeztünk a szállásra! Vééégre! Bemutatkoztunk a háziaknak, mindenki boldog volt, aztán jöhetett a feketeleves! A kutyával a házba nem jövünk, mert ebben a házban nem lehet bent a kutya. Sírás, vitatkozás, egyezkedés, hajthatatlanság. Indultunk szállást keresni. A Rubin Hotelben sikerült szobát találni. A víz sárga volt, de meleg, a szoba viszont hideg, még a kutya is vacogott! Reggel 7kor keltünk és kb 1 óra nyugtalan alvás után elhagytuk a Rubin szálloda kép helye nem épp vendégmarasztaló kis lyukát.

Kezdetét vette az első nap!
A terv az volt, hogy ha délig nem találunk szállást, hazajövünk, de addig is töltsük el hasznosan az időt. Az első utunk a Gyilkos tóhoz vezetett. Szerpentines havas gyönyörű tájakon át!
a tavon is vastag jégpáncél és hótakaró!
Nagyon nagyon szép volt édes hármasban a nyakig érő hóban, napsütésben. Még fáradtan az előző napi sokktól és a kialvatlanság is dolgozott, de tudtuk, hogy minden rendben lesz!
kép helye
Beültünk a tó melletti kis büfébe, ittunk egy meleg teát, beszélgettünk a helyiekkel és rácsodálkoztunk a hely feelingjére, a tárgyakra, az emberekre. Gyönyörű szép volt a fények játéka a behavazott fenyvesekkel borított hegyoldalban.
kép helye
Gyönyörködtünk kicsit, aztán tovább indultunk!

Vhogy így:
ide teszem majd a videóról a linket cs előbb fel kell töltenem

Ezután körbenéztünk, hol is vagyunk. Gyergyószentmihályon csodák csodájára találtunk egy nagyszerű éttermet:

Jól esett a meleg leves és ebéd után újult erővel vetettük bele magunk a dolgo közepébe.
MEglátogattuk a helyi marcipán kiállítást, ahol egy magyarországon élő székely néni beszélt nekünk a hely történetéről. Csak úgy. Mert Ő ezt szereti, Minket pedig érdekelt.
Közben a szálláskeresés sem állt meg. Délutánra több címet kaptunk, tehát biztos volt, hogy nem maradunk fedél nélkül.

Gyergyószárhegy!
Nagyszerű kis hely, a Szárhegy lábánál! A házinéni pálinkával kínál, a bácsi koccint velünk, Morzsi az udvarban egy éves puli, Zorának játszópajtás, a tetőtérben meleg szoba, tiszta fürdő takaros kis házikó! Kávét főznek ajánlanak programokat, mesélnek az életükről, a helyiek életéről, itt leszünk otthon pár napig!

Röpke 12 óra alvás után indult a következő napunk.

A derítsük fel a környékbeli látványosságokat program keretein belül másnap a Parajdra utaztunk megnézni a sóbányát.
Voltam már itt korábban, mikor ie. a kutatóintézetes erdélyi körutazáson vettem részt.
Most mennyivel másabb volt.
Érdekes, hogy az agyam annyira felismerte a tipikus szagot ami a buszból áradt ami levitt minket a bányába.
Késve indultunk, így kevés időnk volt, de sikerült mindent megnéznünk.
Olyan volt mintha Móriában járnánk!
Hatalmas sótárnák a föld alatt!
Játszótérrel, büfével, némi történelemmel és az állítólagos gyógyhatással fűszerezve.
Azon morfondíroztam, hogy hiába töltesz el pár órát a tüdődnek jót tevő sós levegőjű bányában, ha a fel- és lejutás benzingőzös sokkja duplán káros.
No mindegy.

Sóbánya után kicsi shopping korondon.

A székely kézműves remekek mellé betört a csájníz is. A szépséges kerámiák, bőrök, fakütyük, csecsebecsék mellett megjelentek a gagyi kínai cuccok is. Szomorú, hogy ez kell a megélhetésükhöz.

Konkrétan mire a sor végére értünk berúgtunk.
Az első háznál bevásároltuk a méltán híres erdélyi áfonyapálinkából.
Persze azért még a többi helyen is megkóstoltunk mindent, amit kínáltak, sőőőt a sajátunkból áldást ittunk minden házba bemenet, valamint kifele jövet is, így elég hamar vihogósra váltottam a figurát.
Egy néni csörgefánkkal kínált minket és bevezetett minket a műhelyébe is. Megnézhettük, hogy készülnek a kerámiáik és mesélt a családjukról. Mi az asszonyok feladata a gyártás során, mi az amit csak a férfiak tudnak csinálni, valamint fájó szívvel mondta, hogy a gyerekeik már nem csinálják, ha ők meghalnak vége a családi hagyománynak.
A fánk finom volt, a pálinka is, a történet szomorú, a többiek vásároltak is. Távoztunk.

Nem vettem semmit. Furcsa, de így igaz. Egy üveg pálinkával a kezünkben távoztunk a korondi utcáról.

Megéheztünk! Éés ha már éhesek voltunk a Basa vendéglőnél jobban kívánni sem lehetett!

Teltház volt, de míg a lányok meglátogatták a pisildét, a fiúk intéztek asztalt:)

és kezdetét vette a bezabálás nr1.
fiiinom savanyú leves és brassói! ezt ettem. a levessel úgy tele lettem, hogy a brassóit bedobtam a közösbe, így négyen ettük. E puliszkát evett vmilyen husival. Jelentem a puliszka erdélyben sem ízlik... a brassói viszont teljesen egyforma az itthoni brassóival, tehát újat nem tudtam meg.

az este nagyon jó hangulatban telt kettesben:)
kipróbáltuk az úúúúj társasjátékomat:)
karácsonyra kaptam!
Ki az úr a tengeren!
gyerekkoromban megvolt nekünk és még most is szentül hiszem, hogy ott van a padláson, de a mamáék szerint ők azt kidobták!
addig addig mondogattam, míg igazi meglepetésként a fa alatt találtam rá:)

Játszottunk pár órát a meleg szobában, majd nyugovóra tértünk!

A reggel meglepetése a táj színe volt. Elolvadt a hó. Egy éjszaka alatt fehérből sárszínűre váltott a táj. Foltokban maradt csak hó itt-ott.
Megreggeliztünk a helyi finomságokból és útra indultunk.
Kutyás kirándulást terveztünk a Szárhegyre, valamint a falu nevezetességeinek felkeresését.